Hegedűs Henrik
Még javában zajlott az első elődöntőben az MKB Veszprém és a Csurgó csatája, amikor hirtelen a háttérben zengeni kezdett egy kórus: „Balassagyarmat, Balassagyarmat”! A riporter meg is jegyezte, megérkezett a Kábel SE szurkolótábora, és már akkor sejteni lehetett, nem először kerülnek majd fókuszba az Ipoly-parti drukkerek. Amikor aztán megkezdődött a bemelegítés, ez a hangorkán csak erősödött és erősödött.
Vajon mire lesz képes a nagynevű, nemzetközi hírű Pick Szeged ellen ez a gigászok közé betört vidéki kiscsapat? Nos, az meccs első támadását az alföldiek vezethették, a sérüléséből visszatérő szlovák Sulc azonnal „éteri” magasságokba is emelkedett, de kíméletlen lökete jó méterrel a gyarmati kapu fölött a hátsó falról csapódott vissza. Az ellentámadásnál viszont villant a 6-os számú kábeles srác csuklója: Szabó Tamás egy remekbe szabott átlövéssel tudatta a válogatott Tatai kapussal, bizony itt ne számítsanak a „szalámisok” feltartott kezekre. Így is lett a továbbiakban: bár a Szeged átvette a vezetést, Kedves László tanítványai szívósan nyomultak a sarkában. Varga János például olyan rendkívüli természetességgel lőtte át a védőfalat, mintha nem is egy BL-résztvevő, hanem mondjuk, a Gödöllő kézilabdázói lennének vele szemben. Tatai meg csak szedte és szedte ki a labdát a hálójából: kipattanó lövés, a laszti Széles kezében landol, bedől és gól. Újabb kipattanó, ezúttal a szélre, és Szabó András a legnagyobb nyugalommal értékesíti a helyzetet. Mi a szösz? Az eredményjelzőn 7-6! Majd Horváth kanyarodik fel, baljából sistergős bomba zúdul a hosszú alsó sarokba.
De azért a Pick is észbe kap. Különösen a beállós, a szakállas morc délszláv beállós Pribanics – frizurája akár egy különítményesé – érzi magát elemében, és bizony a gyarmati védelemnek ez ma a gyenge pontja: a középterületi „veszélyelhárítás”. Azért ott áll a háttérben magabiztosan Varga Ádám, a derék kommentátor nem győzi őt dicsérni, és minden bizonnyal a kispadon fel s alá járkáló és néha egy-egy fiúhoz oda-odaguggoló, tanácsokat osztogató mestere is csettint egyet-kettőt. Rendíthetetlenül hárítja a szegedi kísérleteket, egyszer kőkeményen fejbe is dobják, de megrázza magát és készen áll a folytatásra.
A nézőtéren megint megszólal egy kórus, de most nem a gyarmatiaké: „ébresztő, ébresztő”! A Tisza-partról érkezett tábor felettébb elégedetlen – joggal. Hiába húznak el 12-7-re, ez a mai Kábel, ez a felszabadult társaság nem hagyja magát – valóban tehermentesen, tét nélkül, és kevés hibával kézilabdáznak. Jön megint Varga János, Szabó András, aztán a csereként beállt Kovács Gábor is betalál – máris 12-10. Skaliczki mester még kivár egy kicsit, majd 13-11-nél végképp elfogy a türelme: a bajszos edző időt kér. Aztán úgy leteremti a játékosait, mint a „pengős malacot”. Buday Dániel és társai csak hümmögnek, bólogatnak.
De azért „Skala bácsi” nem véletlenül világsztár a szakmájában. Olyan lapot húz elő a kártyájából, amely aztán, mint később kiderül, valóban nyerőnek bizonyul. Kapust vált, de minő meglepetés, Tatait nem Miklerre cseréli, hanem a fiatal Tóth Mihályt bízza meg a feladattal. Aki egy kicsit is konyít a kézilabda logikához, ráébredhet: egy motivált fickót kell a háló elé állítania. Pár perc múlva kiderül, Tóthban ég a bizonyítási vágy. Ami az előbb még bement, bevágódott, becsorgott a gyarmati próbálkozások nyomán, az most elakad a lábban, térdben, felkarban. Fokozatosan el is húznak a szegediek. A huszonkettedik percben még 15-12-re áll a meccs, a szünetben 19-13 a részeredmény – a Pick kezdi helyrebillenteni a tekintélyét.
Fordulás után Ancsin Gábor percei következnek. Kedves mester a „fifty-fifty lehetőség” jegyében Síró Zoltán állítja a kapuba, de nem bír a dél-alföldi rohamokkal. A fiatal balkezes válogatott átlövő minden helyzetből betalál neki. Ugyan egy szép akció után Szabó Tamás közelről, majd Bán Dávid a szélről igyekszik tartani a frontot, az NB I. jelenlegi ezüstérmese, aki itt, Pécsett, nyíltan a harmadik honi kupagyőzelmére hajt, most már lendület kapott. Alig hét perc alatt tízre növelik a különbséget. Varga Ádám vissza is tér, megint hárít vagy három nagyot, de ezzel is csak bizonyos ideig tudja féken tartani a rohamokat. A svéd Larholm is ellenállhatatlanná kezd válni, mint ahogy a jobbszélső Prodanovics szintén megszerzi első gólját. A fáradó kábeleseknél Kovács Gábor jegyez most szép találatokat, de a jobb szélre beállt Tihanyi is túljár Tóth kapus eszén. Sajnos, már ez is csak a szépítés reményében. A „szufla” fokozatosan” elfogy, de nincs komoly matt, a Szeged is visszafogja a tempót, egyre kényelmesebben szövik a támadásokat, a két játékvezető keze is a magasba lendül – passzív játékot jelezve.
A hajrában a „Benjámin” azaz a junior korú Puruczki is pályára lép a nógrádi alakulatban. Egy büntetőt bíz rá az edzője: kihagyja ugyan, de elmondhatja, és örök időkre felírhatja a naplójába – ha van neki – „hétméterest lőttem a Pick Szegednek”. A közönség pedig hálás, zeng a „Hajrá Gyarmat” és a „Szép Volt Fiúk”, a tévériporter is bőszen emlegeti a sportszerű szurkolókat, hogy ritka nagy buzdításban részesítik kedvenceiket. Közben az utolsó másodpercek is leperegnek az órán – egy Buday-büntetővel 41-23-ra ér véget ez a történelmi meccs.
A Kábel SE nem vallott szégyent: ellenkezőleg! Ahogy Kertész Gábor emlegette a beharangozóban, valóban megmutatták, milyenek a balassagyarmati kemény legények. A tévé mini stúdiójába először Varga Ádámot invitálják: „elfáradtunk” szól első szava, majd roppant szerényen elhárít magáról minden felsőfokú jelzőt, őt ne tessék mérni egy szinten a világklasszis kapusokkal, ő csak egy serény munkása a másodosztályú Balassagyarmatnak. Nos, ez a serény munkás ma nagy magasságokba emelkedett. Horváth Szilárd pedig sajnálja, hogy negyven perc után már nem bírták a tempót, és „kijött a különbség”. Miközben beszél, a háttérben megint megszólal a kórus: „Horváth Szilárd, Horváth Szilárd” zengi a nép, megköszönve ezt a nagyon gyönyörű tavaszi ajándékot. Skaliczki László, a szegedi tréner elismerően nyilatkozik: „Ez a mérkőzés a Balassagyarmatról szólt és nem rólunk.” Igaza van!
Kedves László mintha elbújt volna a kamerák elől, vagy éppen nem „csípte el” a mérkőzést közvetítő tévétársaság munkatársa. Mindenesetre mi kíváncsiak vagyunk a véleményére, és az első csörgés után felveszi a telefont: „Amíg bírtuk erővel a fizikális versenyt, addig partiban voltunk a Szegeddel. Szerettük volna tizenöt gólon belül tartani a különbséget, sajnos, ez nem sikerült. Büszke vagyok a fiúkra” – mondja, és bizony ilyen a vérbeli tréner, örök elégedetlen, mindig van valami, amit jobban lehetett volna csinálni. De hagyjuk ezt! A Kábel SE játékosai huszonhárom gólt vágtak az NB I-es második helyezett Szeged hálójába, és még vastagabb tintával odaírta a klub a nevét a magyar kézilabdázás térképére.
Szombat után vasárnap – hisz nincs még vége a csodának. De megint felmerül a kérdés: vajon miként ébred a Kábel? Bal, avagy jobb lábbal kelnek ki az ágyból? Vajon mennyire maradt meg bennünk a tegnapi ütközet minden izomfájdalma?
Nos, a bronzcsata első húsz percében vajmi kevés sem látszik ebből. Pörög a csapat, mint a felhúzott vekkeróra. Horváth Szili momentán átmenti a szombati formáját. Az első négy gyarmati gólból három az övé. De azért a csurgóiakat sem kell félteni. A dunaújvárosi nevelésű hórihorgas Grebenár viszi a hátán a somogyiakat. Sokáig „egál” a helyzet, 4-4 után azonban kicsit „felnyomja a turbót” az ellenfél. De csak kicsit, mert a tizenötödik perc táján megint megembereli magát a Kábel. Varga „Dedi” fog, mint a tinta, az akciók nyomán pedig zárkózik a Kábel. Egy jelenet: Szabó Tamás hozza fel a labdát, menet közben kicselez két csurgóit, de szeme a pályán, észleli, lohol keresztben a jobbszélső Bécsi, hát megkínálja őt egy hajszálpontos átadással, és Mihály barátunk nem hibázik. Aztán jön megint Varga a kapuban, a másik Varga, meg Horváth elöl és 8-8! Nosza, ebből még valami kellemes meglepetés is kisülhet! Az első osztály harmadik helyezettje azonban van annyira rutinos csapat, hogy innen is felkapaszkodjon – nagyon gyorsan. A védőspecialista Borsos jön, iszonyatos, hálószaggató találatot bombáz a kábeles kapuba, így tesz a jobbszélső Miss, majd a leginkább olasz amorózóra hasonlító Katzirz is, és 8-13 a táblán. Emlékezzünk: szombaton „kábé” huszonkét-huszonhárom percig tartott a masszív ellenállás, és most ugyanezt az időszakot írjuk – a félidő 17-10 a délnyugat-magyarországiaknak.
Fordulás után negyedórán keresztül mindössze két balassagyarmati gól kerül a statisztikákba. Fáradnak a fiúk rendesen, ennek ellenére nem lassítanak, és talán ebből fakadóan következnek a hibák is. Ziccerek maradnak ki, olykor százszázalékosok. De hozzá kell tenni, a lengyel válogatott hálóőr Wyszomirski is remek napot fogott ki. Négy lövésből három az ő testén landol. Egyedül Horváth talál nála „rést a pajzson”, az egyik lökete elképesztő erővel vágódik a felső sarokba – 13-26-ra állunk.
Jön a végjáték. Végletekig elcsigázott a Kedves-légió. De a nép, ott, fenn, a kakasülőn, a lelátó jobb felső sarkában lankadatlan, űzi-hajtja a kedvenceket. Nem lehet másodpercig sem pihenni. Hiába mondja-kéri Imre Vilmos, a csurgói mester az övéitől, hogy robogjanak, ha tudat alatt már érzik, megvan a harmadik hely. Ezt látja-érzi a gyarmati társaság is, mert védekezésben még egyszer, utoljára ezen a napon összeszorul a fog, fokozottan dobog a szív, és labdaszerzés, Síró-védés, indulások. Szabó Tamás a jobb oldalra kikeveredve lő gólt, Kajdy valami haláli nyugalommal értékesíti az indítást és máris 18-28. De már nincs erő közelebb jönni. A legvégén még plusz energiákat mozgósítanak Vadkerti Gábrielék és 19-34-re nyernek.
A közönség, az a mintegy száz-százhúsz ember, fiúk és lányok, férfiak és nők, barátok és rokonok, akik háromszázvalahány kilométert utaztak, hogy lássák ezeket a sporttörténelmi pillanatokat, zúgják-harsogják a Lauber Dezső Sportcsarnok terébe a „szép volt fiúk” rigmusát. A főszereplők pedig közösen odamennek hozzájuk, hogy mostantól együtt ünnepeljenek.
Kedves László viszont megint nem „járul az oltárhoz”, azaz valahogy nem hívják oda a tévés asztalhoz. De jön Horváth Szilárd, aki kilencszer talált a hálóba, és kicsit önkritikusan mondja: „ma valamivel statikusabban játszottunk, mint tegnap”, de hozzáteszi, ez is óriási teljesítmény, amit a csapat elért.
Most már lehet pihenni. A Kábel SE férfi kézilabda csapata két napig bebocsáttatást nyert oda, ahová a sportág második vonalából igencsak ritkán, sőt, lehet mondani, csak „fényévente” jutnak. Közvetlen közelről ízlelhették meg a srácok az élvonal hangulatát.
A döntőben aztán a Szeged csak mintegy huszonöt percig volt méltó partner a Veszprémnek. A második félidő közepére aztán, mikor már kilencre nőtt a különbség, el is dőlt a kupa sorsa. A végén feljött a Pick, így Nagy Lászlóék 36-30-as diadallal hódították el a trófeát.
Jegyzőkönyvek
Elődöntő:
Pick Szeged – Balassagyarmati Kábel SE 41-23 (19-13)
Pécs, 1000 néző, v.: Tomecskó-Hunyadi, Unyatyinszki.
Szeged: Tatai – Lasica 4, ANCSIN 5, Buday 6/2, PRIBANICS 10, Sulc 1, Kekezovics 3. Cs.: TÓTH (kapus), dr. Czina, Balogh 3, LARHOLM 5/1, Prodanovics 4, Zubai, Vadkerti A. Edző: Skaliczki László.
Kábel SE: VARGA Á. – Bécsi, HORVÁTH 6, Kajdy, Széles 1, VARGA J. 4, SZABÓ A. 2. Cs.: Síró (kapus), SZABÓ T. 3, KOVÁCS G. 4, Piroska 1, Kertész, Bán 1, Tihanyi 1, Puruczki. Vezetőedző: Kedves László. Pályaedző: Demus Dániel.
Hétméteresek: 3/3, ill. 2/0. Kiállítások: 4, ill. 4 perc.
Az eredmény alakulása: 4.p.: 2-2, 12.p.: 8-7, 15.p.: 12-7, 19.p.: 12-10, 22.p.: 15-12, 32.p.. 21-14, 37.p.: 26-16, 46.p.. 33-19, 50.p.: 35-22, 55.p.. 37-23.
A másik elődöntőben:
MKB Veszprém – Csurgói KK 35-27 (19-15)
3. Helyért
Csurgói KK – Balassagyarmati Kábel SE 35-21 (17-10)
Pécs, 1800 néző, v.: Bacs, Bán.
Csurgó: Pallag – Országh 1, Oláh 5/3, Simon, Szőllősi 2, GREBENÁR 7, Kovacsics 2. Cs.: WYSZOMIRSKI (kapus), BORSOS 3, Herbert, VADKERTI G. 6, Miss 2, Katzirz 2, Nagy M. 1, Kedzo 2, Cifra 2. Vezetőedző: Imre Vilmos.
Kábel SE: VARGA Á. – Bécsi 1, HORVÁTH 9/1, KAJDY 1, Széles, Varga J. 3, Szabó A. Cs.: Síró (kapus), Szabó T. 3/1, Kovács G. 2, PIROSKA 1, Bán 1, Kertész, Tihanyi. Vezetőedző: Kedves László. Pályaedző: Demus Dániel.
Hétméteresek: 3/3, ill. 2/2. Kiállítások: 12, ill. 10 perc.
Az eredmény alakulása: 8.p.: 4-4, 15.p.: 8-5, 18.: 8-8, 23.p.. 13-8, 34.p.: 20-10, 44.p.: 26-12, 56.p.: 28-18, 59.p.: 31-21.
Döntő:
MKB Veszprém – Pick Szeged 36-30 (17-12)