Balassagyarmati Kábel SE – Ózdi KC 25-29 (11-10)

Balassagyarmat, 200 néző, v.: Heim, Jolántai.

Kábel SE: Síró – Bécsi 2, Piroska 1, Horváth 3, Széles, Varga J. 8, Bán 1. Cs.: VARGA Á. (kapus), Szabó T. 6/2, Varsandán, Tihanyi 2, Szabó A. 1, Kertész, PURUCZKI 1. Vezetőedző: Kedves László. Pályaedző: Demus Dániel.

Ózd: LOSONCZI – Jakab Zs. 1, Panyi, BARTA 11/3, Papp, NYESTE 7, Scitovszky T. 1. Cs.: Nyitrai (kapus), Koscsó 1/1, Harkó 1, Lázár 2, SCITOVSZKY R. 4, Kocsis. Vezetőedző: Váczi Sándor.

Hétméteresek: 2/2, ill. 5/4. Kiállítások: 12 p. (+1 kizárás: Széles, azonnali piros lap ütésért), ill. 12 p. (+2 kizárás: Papp, azonnali piros lap gáncsolásért, és Scitovszky T., a harmadik 2 perces büntetés után).

Az eredmény alakulása: 6.p.: 3-1, 11.p.. 4-6, 23.p.: 7-9, 31.p.: 12-10, 38.p.: 12-15, 42.p.: 15-18, 52.p.: 18-27, 54.p.: 20-29.

 

Itt, ezen a helyen egy szokványos tudósításnak kellene állnia, benne jegyzőkönyvszerűen a mérkőzés történetével. Hogy ez mégsem így történik most, annak oka a találkozó lefolyásában, kimenetelében keresendő. Egész egyszerűen rengeteg, már-már kabaréba illő jelenet volt az összecsapáson. Nevek említése nélkül: számtalan eladott labda, olykor gyors ellentámadás közben nemes egyszerűséggel az ellenfél kezébe passzolás, százszázalékos helyzetben a kapus céltáblának tekintése, temérdek technikai hiba, benne olyanok, mint kétszer indulás, és labdavezetés közben a játékszer pályán kívülre hajítása. No és rohanás, robogás, mintha egy flúgos futamról készült filmbe csöppentünk volna.

Persze mindezek a résztvevők, a játékosok, a szakvezetők, és a közönség, a lelkes szurkolók számára cseppet sem tűntek nevetségesnek, de a kívülálló szemével tekintve felettébb kényszeres kacajra késztetőek voltak. A rengeteg kapkodás láttán sokszor úgy rémlett, mintha nem is az NB I/B-ben járnánk. Igaz, ez egyszeri alkalom volt, megismételhetetlen ez a produkció, és vélhetően egyik csapat képviselői sem gondolják úgy, tartósan maradnak ezek a hibák, ez a gyenge teljesítmény.

Amiből most az ózdiak jöttek ki jobban. Nem mintha magasabb képzettségű csapat lennének, erről szó sincs, a gyarmatiak ugyanazt a szintet képviselik, egységességben is egyenrangúak a társaságok, de ez egy ilyen este volt október hatodikán.

A két csapatnál ezúttal csak a játékvezetői páros teljesített haloványabban. Főleg akkor, mikor előbb teljesen elhamarkodottan, egy szemlátomást csak két percet érő szabálytalanságért azonnal piros lapot mutattak fel a vendégek rutinos beállójának, Papp Gábornak, nem sokkal később pedig – lehet, hogy eme tévedésüket felismerve, egyfajta „kompenzációként” – szintén egy legfeljebb kisbüntetést érdemlő lökésért a másik oldalon Széles Zoltánt küldték be az öltözőbe. De még sok-sok kisebb-nagyobb hibájuk akadt, és mivel játékvezetői ellenőr is megjelent a mérkőzésen – hazánk egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő sípmestere személyében – biztos buzgón került bejegyzés a jegyzettömbbe.

Kedves László: Az első félidőben eldönthettük volna a mérkőzést, de legalább tizenkét egyértelmű ziccert elhibáztak a fiúk. Azt gondolták a játékosok, elég most csak a mezüket kivinni a pályára, a szívüket, a lelkesedésüket, a koncentráló képességüket otthon felejtették.

Váczi Sándor: Az első félidei rohanásunkkal előkészítettük a második félidő eredményességét. Itt tartunk most: háromból három győzelemnél járunk.

H.H.