Savón már a 22. másodpercben megszerezte a vezetést a hazaiaknak, és utána is szorgosan potyogtak a gólok. A Kábel rendezett védelmének köszönhetően labdaszerzésekből gyors ellenakciókat indított, és többször, mint kés a vajon törtek át a nyíregyháziak vonalain. A tízedik perc táján azonban megtorpanás következett be ebben a lendületben, sorra jöttek a hibák. 

A kubai légiós szokásával ellentétben egymás után két büntetőt is elhibázott, Báthori, Forgács és Teimel is fölé bombázott, a rivális pedig átvette az irányítást, sőt kétgólos vezetés birtokába jutott. Ekkor a házigazdáknál az újonc, fiatal Varsandán vette át a vezérszerepet, szép átlövésekből talált be, és a félidő hajrájára fordulva ismét a gyarmatiaknál volt az előny. Megint jött azonban néhány bosszantó baki, és hiába védett hétméterest Kovács kapus, a délszláv Bursac hatalmas „löketeivel” nem tudott mit kezdeni. Fordulás után az Ipoly-partiak részéről továbbra is Varsandán igyekezett lépést tartani, de a nyírségi „belső hármas” rést lelt a gyarmati védőfalon.

A fordulat 18–21 után érkezett el, amikor Savón rázta össze a hazai legénységet, indulásból, betörésből eredményes volt, és ki is egyenlítette a hátrányt. Védekezésben Széles középen rendre kilépett és ütközött a veszélyt jelentő vendég átlövőkkel, ha pedig eljutott a labda a kapuig, az többnyire elakadt Kovács Róbert kezein-lábain. Rövid idő múlva már 27–25 állt az eredményjelzőn, de ez még nem jelenthetett megnyugvást. Savón nagyobb koncentrációra ösztökélte társait, ő maga a leglehetetlenebb helyzetekben is remek megoldásokat választott, a szerzett labdákból pedig robogott a vendéglátó társulat. A végjátékban már képtelen volt újítani a Nyíregyháza, a csereként beállt Szabó András pedig egy elfutás után beállította a végeredményt.

Összességében, ha nem is játszott a mérkőzés teljes egészében kifogástalanul a balassagyarmati legénység, ezen az estén a főleg a második félidőben tapasztalt kiváló csapatmunka hozta meg a győzelmet.

Kedves László: – Kiváló kapusteljesítmény mellett a második félidőben a védekezésünk is feljavult. Támadásban pedig egymást segítették ki a játékosaink, ez volt a kulcsa a győzelmünknek.
Bartha Dénes: – Csapataimmal sokszor, sok helyen játszottam már Savón ellen, és mindig kiismerhetetlennek bizonyult a játéka. Ezúttal is elővett a kalapból olyan megoldásokat, amivel védőink nem tudtak mit kezdeni.