Balassagyarmat, 200 néző, v.: Horváth, Simó.

Kábel SE: VARGA Á. – Bécsi 2, Széles 3, Székely, Piroska 3, Varga J. 4, Bán 2/1. Csere: Síró (kapus), Kajdy, DÓCZI 2, Kottán 1, Tihanyi 1, György D., Szabó 2. Edző: Kedves László.

Ózd: GYÖRGY G. – Kocsis R., PANYI 1, KOCSIS CS., NYIKES 10, Koscsó 1/1, Scitovszky 1. Csere: Losonczi (kapus), BARTA 9/2, Papp, Lázár 1, Ponyi 1, Kovács 2. Edző: Szakál György.

Hétméteresek: 2/1, ill. 4/3. Kiállítások: 4, ill. 4 perc.

Az eredmény alakulása: 6. perc: 1-4, 20. perc: 8-8, 26. perc: 9-12, 41. perc: 11-17, 44. perc: 13-20, 53. perc: 18-22.

 

Mindkét csapat számára rendkívül idegesen kezdődött a mérkőzés. A kapkodás pedig sok-sok hibát eredményezett. A gólok sorát az őszülő hajú, hórihorgas vendég átlövő, Nyikes nyitotta, erre Varga János válaszolt, majd az egykor Gyarmaton is játszó Barta előbb büntetőből, majd akcióból vette be Varga Ádám kapuját. A másik oldalon folytatódott a tehetetlenség, kimaradtak a helyzetek, így Kedves László már a hatodik perc derekán időt kért.

Ettől eleinte nem nyugodott meg a kábeles legénység. A sérüléséből visszatérő Széles nagyon bizonyítani akart, de rendre pontatlanul célzott, mindössze a beállós Piroska megjátszásából tudtak eredményt elérni a hazaiak. Aztán Varga kapusteljesítménye egyre jobban feljavult, Dóczi vezérletével a védekezés szintén hatékonyabb lett, és a háromgólos hátrányból nem csupán felzárkózott az Ipoly-parti társaság, hanem előbb Dóczi labdaszerzését követően, majd Széles lerohanásából 8-8-nál utol is érték a kohászvárosiakat. Ekkor az ózdi mester gondolta úgy, rendet kell rakni a fejekben, jöhetett is az egy perces „kupaktanács”.

A vendégeknek hasznos volt a megbeszélés, mert zsinórban három gólt lőttek, igaz, Kottán kiállítása alatt emberelőnyben játszhattak. Érdekesség, hogy a borsodi alakulat első tucat góljából a Barta-Nyikes páros összesen tízet szerzett, ellenben a gyarmatiaknál Varga János szüntelenül, de szertelenül kereste csak a lövőformáját, legtöbb próbálkozását blokkolták a sáncban magasodó kezek. Szünet előtt némi gyógyírt jelentett, hogy Síró hárította Barta hétméteresét, de így is az Ózd mehetett előnnyel a pihenőre.

Fordulás után, a második félidő első harmada kísértetiesen hasonlított a kezdetekre. Azaz kapkodás kapkodás hátán, gyors és pontatlan akciók jellemezték a meccs e szakaszát. Azzal a különbséggel, hogy most tizenegy percen keresztül teljesen tehetetlenek maradtak a balassagyarmati támadók. A korábbi találkozók húzóemberei közül a fentebb emlegetett Varga mellett Székely is rendkívül gyengén teljesített, legfeljebb a kapufát találta el, és a büntetője is kimaradt. Barta és Nyikes viszont továbbra is „öntötte magába a célzóvizet”, és 11-17-nél elúszni látszott a gyarmatiak hajója. A gólcsendet Szabó András törte meg a bal szélről.

A küzdőszellemmel nem akadt különösebb gond a házigazdák oldalán, ezt bizonyította a második félidő közepe, amikor igencsak szívósan akartak zárkózni a kábeles fiúk, viszont ismét „csőstül” jöttek a hibák. Az összecsapás még szorosabbá tételéhez Bán értékesített hétméteresét követően érkeztek el Kedves László tanítványai, ám 18-22-es állásnál Szabó kapufán landoló ejtése a korábbi lendületet megtörte, és Barta átlövése véget vetett a gyarmatiak pontszerzésbe vetett reményének. Ettől kezdve a kockáztatásban merült ki a hazaiak hite, még egész pályás emberfogással is kísérleteztek, de ez a taktika szintén az Ózd malmára hajtotta a vizet. Az utolsó percben Bécsi két ügyes gólja csak újabb szépítést eredményezett.

Összességében a kritikán aluli támadójátékot nyújtó kábeles társaságból ezen az estén megint hiányoztak a vezéregyéniségek. A húsz lőtt gól NB I/B-s szinten roppant kevés – és önmagáért beszél.

Kedves László: Nagyon gyengén támadtak a fiúk, védekezésben pedig hiába készültünk Barta és Nyikes semlegesítésére, ez sem sikerült. Rendkívül csalódott vagyok, de köszönöm a nagyszerű közönségünknek, hogy ilyen teljesítmény mellett is kitartanak mellettünk.